Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Gabriel Heimler

 

 transfer.jpg
 
Gabriel Heimler: Transfer
Méret: 82 cm x 47,5 cm
Technika: Olaj, vászon
Ár: 3.100 EUR
A tárgy megvásárolható, vagy bérelhető
 

 

 pool.jpg
 
Gabriel Heimler: Pool
Méret: 164,5cm X 96cm
Technika: Olaj, vászon
Ár: 2.950 EUR
A tárgy megvásárolható, vagy bérelhető
 

  Gabriel Heimler

1964 Párizsban született, származása magyar
1984 művészeti érettségi
1988-ig a párizsi Ecole des Beauex-Arts-on folytat tanulmányokat
1988-tól szabadfoglalkozású festőművész Berlinben
1991 megalapítja a Meshulash zsidó művész-csoportot
1998-tól a Zsidó Kultúrnapok keretében Berlinben és külföldön megvalósított kiállítások
művészeti vezetője
2000-töl két éven át a Berlin-Mitte képzőművészeti tanácsának
2005-töl a Berlini Művészeti Egyesület elnökségi tagja
2006 az European Association of Jewish Culture »Genesis-Zyklus «projektjének ösztöndíjasa
 „Gabriel Heimler képei előtt hosszan kell álldogálni és megnézni, hogy a háttérben milyen disznóságok történnek. Az egyik nagyon erőteljes motívuma, ez például egyáltalán nem vidám, hanem furcsa félelmeket keltő motívum ez a haj levágásának a motívuma. Nem értitek, hogy mi történik nem is kívánom megmagyarázni, mert nem arról szól az egész, hogy kulcsa van de a visszatérő olló, a visszatérő erős haj, és amikor ez a kettő találkozik az valami sajátos baljóslat. Mint ahogy a fürdésnek, a fürdőzésnek is van egy ilyen visszatérő motívuma nem egyértelmű. Nem tudom és nem is szeretném megfejteni nektek mert ez a ti dolgotok, hogy amikor végigjárjátok a kiállítást ezekből fölépítsetek magatoknak egy feltételezett képet Gabriel Heimler mitológiájáról, amelynek megvannak az állandó figurái. Gabriel Heimler tehát sokkal közelebb áll ahhoz a világhoz, amely nyomtatott formában posztereken jelenik meg. Ő az urbánus tradíciót folytatja, viszont most túllépve a különbségeken ott vannak a megrendítő hasonlóságok és ha ti ezt éreztétek erősnek nem hiszem, hogy súlyosan hibáztatok volna.. Ez a merre halad a világ és mi lesz belőle. A pusztuló világ, a darabokra eső világ, a világ amely többé talán nem illeszthető össze soha többé harmonikus egésszé. Ezek, ha úgy tetszik egy nyomasztó kornak a képei. Ha megnézitek megrendítő élmény lesz a figuráknak az arca, ott van bennük egy furcsa eldöntetlenség nem nagyon tudjátok megmondani, hogy ezek a figurák a világot élvezik, vagy gyűlölik? Valami egészen meghatározhatatlan viszonyban vannak a világgal, s ezért minden képének megvan az a furcsa izgalma remegése, billegése, hogy állsz előtte és azt mondod őszintén szólva nem is tudom, hogy most ez egy vidám vagy egy szomorú kép. Ezek a transzgresszió a világon való áthaladás képei. Benyomások, amelyek menet közben érnek. Kicsit olyan egyébként, mint az a klasszikus vicc még réges régen mesélték talán a hatvanas években, vagy még előbb. Amikor Kohn bácsi kivándorló útlevelet kap Izraelbe, és akkor megy a határra és mutatja az útlevelét és utazik. Aztán ott él egy kis ideig és egyszer csak eszébe jut, hogy hát nem érzi ő magát olyan nagyon jól mégsem. És elindul hazafelé és a határon megint bemutatja az útlevelét. Amikor hazajön, akkor rájön, hogy ő egy kicsit fél, szorong, a jövőre vonatkozó kilátásai rettenetesek, úgyhogy csomagol és utazik vissza Izraelbe. Ahol természetesen megint nem bírja sokáig és jön haza. És amikor már sokadszor lépi át a határt, akkor az egyik Kohn bácsit ismerő útlevélvizsgáló ránéz és azt mondja, hát Kohn bácsi maga már itt tizenhetedszer utazik oda vissza. Mondja már meg őszintén hol érzi magát jobban. Útközben. Na most furcsa módon ez az útközben levés ott van ezeken a képeken, az hogy a világ nem a bizonyosságok világa, de talán a kortárs festőnek nem is az a dolga, hogy bizonyosságot mutasson ott ahol bizonyosságok nincsenek. Úgyhogy vegyétek magatokhoz a képeket, és sokáig álljatok meg előttük.”
Réz András