Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szabó László Viktor

 

Budapest 1942-2009. Tanulmányait Budapesten végezte. A Képzőművészeti Főiskolán, Barcsay Jenő tanítványa volt.
Annak ellenére, hogy korán kialakult egyéni stílusa, mestereként tisztel mindenkit, akitől tanulhatott. Pályája során független maradt mindenfajta hivatalos, támogatott és elkötelezett csoporttól, divatos irányzattól, mozgalomtól.
1973-tól 17 éven keresztül képzőművészeti szabadiskolát vezetett. Országos és nemzetközi pályázatokon nagy sikereket ért el tanítványaival.
 
„Szabó László Viktor első ránézésre afféle naiv festőnek tűnik. Mindenféle naiv népi festészeti megoldásokkal, ornamentikával találkozunk, népi népművészetre utaló jegyekkel. Persze egy kicsit gyanús a dolog, mert ha igazi naiv festő lenne, azért nem lennének ilyen szemérmetlenül jók a perspektívái, nem lenne ilyen hajszál pontosan felépített a konstrukció, ha igazi naiv festő lenne, akkor minden négyzetcentiméteren leleplezné magát hogy hát kérem alássan a színkezelése az úgy szívből jön de hát ez a színkezelés nem egyszerűen szívből jön, hanem agyból és mesterségbeli tudásból. De félreértés ne essék, mert az első benyomás tényleg nagyon fontos és azt látjuk Szabó László Viktor képein, hogy egyfajta népi mitológia jelenik meg, sőt. Az összes nagy ismert biblikus történeti figura feldolgozásában bevillan egy ilyen ál naiv gesztus. Ahogy magát a történést, a kulcstörténést, megpróbálja végtelenül egyszerűvé tenni. Nagyon egyszerű emberi alakokkal, nagyon hétköznapi tekintetekkel, ha figyelünk és miközben arra számítanánk hogy ezek az emblémaértékű események, történelmi pillanatok vagy akár biblikus utalások bizonyára nagyon emelkedettek lesznek, szó nincs róla. Nagyon élő villanások és tekintetek hálózzák be ezeket a képeket. Érdemes figyelni egy jellegzetes motívumkészletre Szabó László Viktor képein ezek a fura lángnyelv szerű formulák, vizuális elemek, amelyek néha úgy jelennek meg mint valóságos lángok, néha úgy mint az édenkert növényzete, néha pedig úgy mint furcsa textúrák, kelmék, hátterek. Ha ezeknek a tobzódását látjuk, nem baj ha tudjuk, hogy Szabó László Viktor képeivel találkoztatunk. Viktor humorában ott van az a fajta, hát hogy mondjam kicsit malac népi humor amelynek elemi erejű sodrása van.
Az egyik kedvencem ott van, amely valójában arról szól, hogy egy vénember egy liliomot tartó fölöttébb fiatal nőnemű egyedet készül megbecsteleníteni. A figurák isteniek, a testtartásukban, az öregember szottyadtságában valami elképesztő ilgumia van. Ahogy ennek a két embernek a viszonya ebben a zsánerképben megjelenik az parádés. Kicsit olyan, mint azok a népdalok amelyekben, hát hogy mondjam vérlázító disznóságokról énekelnek de szalonképes formában!”
 
Réz András